Hali!

Gyakran kérték már tőlem, hogy rakjak fel WIP sorozatokat, írjak valami részletesebb tutorialt stb. Szóval House készítése közben készítettem pár fotót – lusta voltam minden alkalomkor szkennelni, ráadásul a papírt is leragasztottam, hogy az erőteljesebb satírozás közepette ne kelljen fognom a képet. Nem megyek bele sok dologba, nem írom le az előrajzolást, az alapokat, szóval akinek ezek kellenek, keresse meg régebbi írásaimat vagy nézzen szét a neten még Szükség van némi „előismeretre”, ha komolyabb hasznát akarjuk látni a tutorialnak. Elolvasni azért érdemes még a legkezdőbbeknek is! Csak elsőre ne ezt próbáljuk véghezvinni…

A képek nem mindenhol vannak a szöveghez igazítva Mivel lényegében egy wipsorozat kevéske magyarázattal és tippel.

Amit használtam:

– „dipa” papír, azaz műszaki karton (A4)

– ceruzák (2H, HB, 2B – ezek faber castell ceruzák – 5B és 9B – ez a kettő pedig lyra)

– mechanikus ceruza (2H és B)

– radírok (monopol radír és kemény radír)

– satírozó („dörzscerka”) és papírzsebkendő a tónusok elkenéséhez

Először is csinálok egy előrajzot az arcról. Erről nincs kép, mivel egyrészt nagyon pepecselős munka (számomra) és nincs semmi lényeges ezzel kapcsolatban. Mindig elővázolok valamelyest, mert nem akarok elcsúszásokat vagy nagyobb hibákat a képen - ezek tönkreteszik a végeredményt, legyen a tónus a legtökéletesebb, akkor is.

Amikor úgy érzem, hogy nincsenek hibák (majd útközben persze találok, de azokat már könnyebb észrevenni), nekilátok a tónusozásnak. A 2B-s cerkámat használom, megadom az alapot a képnek, illetve feltüntetem a formákat valamelyest. Általában nem szoktam ezt csinálni, hanem egy sarokból indulok ki, de így sokkal kényelmesebb. Látjuk a végeredményt halványan, vagy felfedezhetünk elcsúszásokat.

Miután az alaptónussal kész vagyok, előveszem a satírozómat és el kezdem kenni vele a tónust. Ügyelek arra, hogy minél egyenletesebb legyen és hogy a ceruzavonások minél jobban eltűnjenek. Ezután a papírzsebkendőt veszem kézbe, az ujjamra csavarom egy részét és azzal kenem tovább - ez még egyenletesebbé teszi a tónust; nem ken olyan erőteljesen, mint a satírozó, viszont sokkal finomabb lesz az egész. Ügyelek arra, hogy a finomabb részeket ne kenjem el túlságosan.

Előveszem az 5B-s cerkát, aztán megadom neki a fekete részeket a homlokon, de óvatosan, nehogy leszaladjak rossz helyekre. Ha olyan részt is sötétítek vele, amit eredetileg nem kellene, már nem tudom javítani. A puhább ceruzákat egyszerűen lehetetlen kiradírozni, legalábbis erről a papírról. Szóval csak óvatosan.

Jó sűrűn satírozok, hogy ne lógjanak ki a fehér rücskök. Az alaptónusnak hála szép egyenletesre sikeredik. Ezt lehet odanyomni is a papírnak, nem tervezem a további munkát ezen a részen. Aztán ha ezzel megvagyok, el kezdem hozzáadni a bőrtextúrát.

Elsőre bonyolultnak néz ki, hát még kicsiben… aztán meg jön a meglepetés, mikor kiderül, hogy „jéé, ez csak A4-es”. Egyáltalán nem nehéz és eddigi tapasztalataim szerint a kis részletek kidolgozása egyszerűbb kisebben, mint nagyobban. Ha nagyobban rajzolunk (mondjuk A2-es), akkor a részleteket muszáj úgy lerajzolni, amilyenek a valóságban is – természetesen most a fotórealisztikusság ágában értetendő. Kisebben viszont nem kell úgy lerajzolni, elég csak a „látszatát”. Ezért raktam bele ebbe az „így készültbe” felnagyított részletet és máris nem tűnik bonyolultnak.

Merjünk kísérletezni! Figyeljük meg, a valóság milyen "látszatot kelt" és azt másoljuk! Sok radírozás – lendületes vonalkákban a becsillanó részen és kis pöttyögetés bal oldalon – aztán rárajzolás, elkenés és megint radírozás stb. Sokat szoktam vele kísérletezni, mire elfogadhatónak érzem. Ügyelek arra, hogy a részletek ne legyen túl élesek, mert akkor nagyon elütnek a rajztól, így néha nem árt kicsit papírzsebkendővel óvatosan elkenni. De tényleg csak óvatosan! És arra is ügyeljünk, hogy a bőrredőknek iránya is van.

Szemek rajzolása: szerintem ezek a legfontosabbak általában portrérajzoláskor. Ezeknek élnie kell, érzéseket kell sugallnia. Sokat vétik azt a hibát, hogy a szemgolyót árnyalatlanul hagyják – még ha fehér is valami, akkor is vannak sötétebb részei. Adjuk meg ennek is a formáját tónusozással! Akár fekete részeket is vigyünk bele, mint jelen esetben. Ha nem adjuk meg neki a tónust, élettelen lesz, ki akar ugrani a képről a szemgolyó – ami szerintem nem valami szép látvány.

A szivárványhártyának is adok egy alaptónust a 2B-s ceruzámmal, amit aztán a satírozóval elkenek. lehetőleg meghagyom a becsillanó részt, azt nem satírozom át. A becsillanás nagyon fontos, ez adja meg az életet a szemnek (többek közt). Aztán puhább ceruzával megadom a sötét részeket, a szem körvonalát, a pupillát. Majd rotringgal megadom a textúráját, a világos részeken is. Monopol radírral világosítok finoman az alsó részeken, majd a becsillanást fehérre radírozom. A szemrajzolásra sok tipp van és betartandó „szabály”, de ezeket majd máskor írom le.

Észrevehettétek, hogy bal felső sarokból indulok ki és úgy haladok a jobb alsó sarok felé Ez azért van, mert jobb kezes vagyok és a részletek kidolgozásához le kell tennem a kezem a papírra és ekkor akaratlanul elkenem az alatta lévő részeket. Ezt ki lehet védeni egy átlátszó műanyaggal, amit a kezünk alá tehetünk. Sokan ajánlják a sima papírt is, de az kicsit már kenni fog.

A haj:

Ennek is adok egy alaptónust. Próbálom a középértékű tónust elérni, hogy kevesebbet kelljen dolgozni rajta és egyenletesebb legyen a haj. Ezt is 2B-vel rajzoltam meg. Aztán elkentem a szokásos két kenőeszközzel.

Most a kemény radírt veszem elő – lényegében egy töltős radír, van egy műanyag burka. A végét srégen levágom, hogy egy hegyes felületet kapjak – így tudok vékony hajszálakat is csinálni lendületes mozdulatokkal Szóval visszaszedem ezzel a radírral a becsillanó és világosabb hajszálakat, foltokat. Minél egyenletesebbre, rücsökmentesre sikerült az alaptónus, annál tisztábbak lesznek a vékony hajszálak is.

Most a puhább heggyel töltött mechanikus ceruzát használom és adok még részleteket a hajnak: sötétebb részeket, a hajszálak által vetett árnyékokat, a hajszálak közti kis réseket. Eztán a nagyon sötét részeken végigmegyek még az 5B-s cerkámmal.

Mivel a hajra már hat a DOF (mélységélesség), előveszem a zsebkendőt és nagyon óvatosan elkenegetem. De tényleg csak finoman, nem akarom elveszíteni a haj részletezésébe belefeccölt időt. Aztán előveszem a HB-s cerkámat és kicsit még pofozgatom ezt a részt. Ha az elkenéstől elvesztek a becsillanó részek is, akkor radírral újból visszaszedem kicsit néhol.

A borostát és bajuszt hasonló módszerrel alkotom meg, mint a hajat. Csak itt most plusz szőrszálakat is kell rajzolni, míg a hajrajzolásnál nem nagyon kellett. Amire még ügyelek, hogy a bőralapot megrajzolom előtte, tehát a világosabb és sötétebb részekre ügyelek, hogy ne a borosta után kelljen a szőrszálakat kerülgetni. Ennél az alapnál sose használjunk túl puha ceruzákat, lehetetlenség kicsi szőrszálakat radírral visszaszedni róla! Illetve lehet, de ennyi szőrszál esetén elég sziszifuszi munka

A borosta nagyon elüt a képről… szóval megint finoman elkenegetem, de épp csak egy kicsit.

Az öltönyt már merészebben rajzolom, sötétebb alaptónust adok neki. Aztán még mindig 2B-vel körkörös részleteket adok neki, majd elkenem. Ez ad némi textúrát neki. Majd a 9B-sel mélyítek még rajta.

Aztán még finomítok a képen, plusz csúcsfényeket adok hozzá, vagy javítok még. A szemöldök például túl halovány lett, így olyan érzetet kelt, mintha ritka lenne. Szóval HB-s cerkával adok még plusz tónust neki. Sok helyen javítok a bőrtextúrákon, mélyítek a tónusokon, ha szükségét érzem. Aztán mivel fehér hátteret hagytam a képnek, kiradírozom a jobb oldalra maszatolt dolgokat, amit a kezem hagyott.

És viola, készen is vagyok!

Tudom, sok olyan dolgot viszek véghez, ami sokak szerint nem szabad. De szerintem az alkotásban minden megengedett, ami nem válik a kép hátrányára!

Remélem sikerült valami hasznosat is írnom, ami az olvasónak segítség lehet.

Ha kérdésed van, az oldalon pm-en keresztül elérsz, illetve a thubakabra(kukasz)freemail.hu címen.

Thubakabra
(2009-12-29)
12441 olvasás