Első lépések a rajzolás alapjainak megtanulásához
Ha meg akarunk tanulni rajzolni, nem csaphatunk bele csak úgy a lecsóba, hogy egy Picassot kapjunk egyszerre, hanem érdemes utánaolvasni pár dolognak. Például, milyen ceruzával érdemes elkezdeni a rajz tanulást, vagy egy referencia képet mi alapján érdemes kiválasztani stb. Több lépésben próbálok segítséget adni a rajzoláshoz kedvet kapóknak és ezt több lépésen - cikken - keresztül fogom leírni. Sok sikert!
Eleinte nem érdemes semmilyen különleges eszközt vásárolni, épp ezért jó a rajzolás: a kezdés nem kerül sokba, így bárki nekiállhat, ha kedvet érez rá és ideje is megengedi.
Azért mégsem lehet eszköz nélkül, gondolati úton mágiával karcolni a falra, ezért pár dolgot nem árt beszerezni.
Első és egyben legfontosabb, a rajzeszköz maga.
A keménységtől függően sorolják a ceruzákat 9H-től 9B-ig (ez a Derwent-féle skála) A "H" jelentése az angol "hard" szó, azaz kemény; míg a "B" a "black" (fekete) szó rövidítése. A 9H-s ceruza a legkeményebb és egyben ez a leghalványabban fogó ceruza, míg a 9B ennek az ennek tökéletes ellentéte. A keménységet a grafittal elkevert agyag mennyisége határozza meg. A ceruza történelméről itt olvashatsz részletesebben
A legjobb a kezdéshez grafit ceruza, mégpedig egy enyhén puha változata H-3B kategóriában. Túl kemény grafit nem jó, mert nem lehet laza vonalakat rajzolni, amik látszódnának is a papíron. A túl puha ceruza meg igen kezelhetetlen tud lenni kezdésnél, mert könnyen elmaszatolódhat, és kényelmetlen vele a kecses vonalak megrajzolása. Az már más kérdés, hogy sokan erre esküsznek, mert tónusozás miatt ez a jobb. Ez való igaz. Azonban nem muszáj "in medias res" a dolgok közepébe vágni egyszerre, először inkább próbáljunk megtanulni rajzolni, vázlatolni.
Szükség van némi felületre is, amire felvázolhatjuk első vonalainkat.
A papírt elsőnek nem muszáj megválogatni, nincs semmifajta konkrétum, mivel érdemes kezdeni. Elég egy nyomtatópapír, amit egy irodaszerboltból vásárolhatunk vagy a nyomtatóból cserkészhetünk. Lehet venni egy rajztömböt is, de megteszi egy füzetborító belső fele, vagy bármilyen papír. Pár dologra kell ügyelni: ne legyen csúszós, ne legyen koszos és lehetőleg A4-es méret meglegyen, hogy minél szabadabban mozoghassunk. És ami még nagyon fontos: semmiképp se négyzetrácsoson, vagy vonalason rajzoljunk.
Később sok papírfajta és márka között válogathatunk, amit több dolog fog meghatározni:
Ha nyomtatópapírt választjuk, akkor szerezni kell hozzá egy jó rajztáblát is - főként mivel egy rendkívül vékony lapról van szó. A rajztáblánál arra kell ügyelni, hogy a felülete ne legyen túl érdes és ne legyenek benne apró gödrök. Akár maga az asztal is megfelelhet erre a célra, csak vigyázni kell arra, hogy ne csúszkáljon a papír rajta. Ezt kiküszöbölhetjük úgy is, hogy a papír sarkait ragasztószalaggal rögzítjük (lehetőleg ne tapadjon túl erősen a ragasztószalag, mert leszedéskor megtépheti a papírt).
A leragasztásnak megvannak a maga előnyei és hátrányai is egyben: előnye, hogy nem fog elmozdulni a papír és hogy nem okozunk véletlenszerűen szamárfüleket a papír sarkain. Hátránya viszont az, hogy némely érdekesebb irányú formát majdhogynem kitört csuklóval kell megrajzolni. Persze erre vonatkozólag is van több elképzelés, némelyek úgy tartják, hogy bármilyen szögből tudni kell rajzolni. Szerintem ez nem szükségszerű, csak ebben az esetben válik értelemszerűvé. A lényeg, hogy a rajzolás ne kényszer és ideológiák forgószele legyen, hanem egy kellemes időtöltés.
Radír: ennek megválogatása már kicsit nehezebb. Ugyanis sok olyan radír van forgalomban, ami leginkább maszatol, vagy csak egyszerűen kiszakítja a papírt radírozás helyett. Sok ceruza végére is raknak a gyártás folyamán radírt, de általában az effajta törlőeszközök is csak pusztításra alkalmasak - mondjuk a HB-s Faber-Castell végén lévő kimondottan jó. A legjobb az, ha az üzletben kipróbáljuk, hogyan lehet vele radírozni, ha a körülmények megengedik - sok helyen ki szoktak tenni kis papírcetliket, amire lehet firkálni a kinézett ceruzákkal. Legjobb a puha radír, én személy szerint a koh-i-noor radírt szoktam használni (egy feltartott ormányú elefánt van az egyik oldalán).
Később, mikor vékonyabb becsillanásokról, hajszálakról van szó, akkor viszont érdemes az úgynevezett monopol radírt használni, melyet kedvünk szerint gyúrhatunk és formálhatunk. Illetve alkalmas még erre a célra a mechanikus radírtöltő, melyet adagolni lehet, illetve kedvünk szerint vághatjuk a végét vékonyabbra.
A következő írásban a referencia képek vagy modellek kiválasztásáról lesz szó és az irányok levételéről pár tipp.
Thubakabra
(2009-08-24)
11400 olvasás
[A panel bezárásához kattints rá!]