Bevezető ^

Lampert László vagyok, tetoválok és rajzolok. Rajzaimról és kialakult stílusomról szeretnék megosztani veletek néhány gondolatot. Remélem nem lesz túl száraz és értéktelen a mondandóm. Autodidakta vagyok, így előfordulhat, hogy nem a megfelelő szakszavakat használom.

A tetoválást azért is hangsúlyoztam ki egyből a legelején, mivel ennek a művészeti ágnak az elkötelezett híve vagyok és rajta keresztül másképp állok hozzá a rajzoláshoz, mint azok, akik a rajz szeretete miatt ragadnak ceruzát.

Sajnos kevés képemről készítettem fázisképet; azokat is mobillal, így a minőség nem a legjobb, de talán kiindulópontnak megteszi. A bevezetőm elején úgy fogalmaztam, hogy az „én stílusom”; ezt azért mertem így állítani, mert az általam készített portrékat nem csupán hasonlóra szeretném elkészíteni, hogy felismerhető legyen az illető, hanem törekszem az egyediségre is az erőteljes színezéssel és kiemelő-vonalvezetéssel.

Eszközök ^

Sokszor érdeklődtek már, hogy milyen ceruzákat használok. Számomra legjobb és legkedveltebb márka a Stabilo softcolor, Easycolors típusai, valamint használok Derwent és Progresso ceruzákat is. Ezeket bizton merem ajánlani, de sokszor az egyszerűbb és olcsóbb márkanélküli ceruzákkal is lehet egész szépen dolgozni. Én leginkább azt tartom szem előtt, hogy összemoshatóak legyenek a színek, ha olyan technikát kíván meg a kép.

Ha van rá lehetőségetek és szeretnétek kipróbálni ezeket a ceruzákat, akkor a legtöbb művészellátóban nem csak készlet formájában kaphatóak, hanem darabra is. Szerintem érdemes kipróbálás szempontjából 2-3 színt venni és így anyagilag is jobban jöttök ki, illetve ha nem tetszik vagy nem erre a minőségre számítottatok, akkor sem kell egy egész készletet a polcon hagyni porosodni.

Szükséges egy jó minőségű radír és egy jó hegyező. Bármennyire is alap eszköznek tűnnek, ezekben is akad silány minőség. Érdemes a rajzpapír alá tenni valamit, hogy satírozásnál ne a rajztábla textúráját kapjuk vissza. Erre a célra kb. 4 db A3-as méretű papírt ragasztottam össze. Egy A4-es fénymásoló papírt is kikészítek, melyet a kezem alá teszek, hogy ne maszatoljak. Amire még szükségünk lehet, az az épp aktuális hangulatunknak megfelelő zene; segít alkotni és kikapcsol.

A kép kiválasztása ^

Blade Runner

Hosszas keresgélés és töprengés előzi meg nálam azt, hogy mit is szeretnék papírra vinni;

bár általában kedvenc film vagy színész, zenész az alapgondolat. A szárnyas fejvadász (Blade Runner) rajzomat A3-as dipára készítettem, stabilo ceruzákat alkalmazva és kb. 24 órát vett igénybe.

Ha megvan a kiválasztott kép, kitalálom mekkora méretben is nézne ki jól, majd ezt követően felviszem az előrajz vonalait. Ezután jön az eszközök előkészítése: mérlegelem, mire is lesz pontosan szükségem. Ennél a képnél a készleteim nagy részét előpakoltam, mivel rengeteg különböző árnyalatú szín van a referencián. Jelenleg citromsárgából 3 db, narancsból 2 db, pirosból 2 db, bordóból 1 db, rózsaszínből 1 db, kékből 4 db, lilából 3 db, zöldből és barnából 3-3 különböző árnyalatot használok, illetve a nélkülözhetetlen fekete és fehér ceruzákat. Amiről tudom, hogy jobban fogy (pl. fekete, fehér) többet is tartok.

Hegyezéssel alapozok, illetve némelyik ceruzát pont elkoptatással készítem elő (a hegyét papíron direkt tompára satírozom, hogy ne olyan éles vonalakat kapjak). Mindig a leghalványabb színeket viszem fel először – ami itt a citrom és a narancs volt. Itt már próbálom kialakítani a figurákat és megadni a kívánt fényhatásokat. Ezen a képen a „meleg” színek voltak az alapanyagok, de ha egy „hideg” színű képet készítek, akkor az alapozás a halványkék, majd az egyre sötétedő kék és így tovább. Kedv kérdése, hogy az egész képen megkeresem először a halvány színeket, és azokra építem a további rétegeket, tónusokat vagy pedig csak egy részére korlátozódik a figyelmem, és akkor azt kezdem el lépésről lépésre ugyanígy kidolgozni.

Nem ragaszkodtam teljesen az eredeti képen látottakhoz így a színektől helyenként eltértem, illetve egyszerűsítettem a hátteret stb. Nem születik két egyforma alkotás, ezáltal minden rajz egyedivé válik és ennek köszönhetően több értéket képvisel. Ezért nem ragaszkodom ahhoz, hogy mindig mindenben 100%-os legyen a hasonlóság.

The thinner

A The Thinner című S. K. film plakátjának rajz változatát A3-as dipára készítettem. Itt is alapozás: előrajz vonalai, színek kiválogatása (világos-, sötét-, türkizkék, halványabb lila, sötétebb lila, rózsaszín, fehér és fekete), majd valamilyen háttérbe a figura beillesztése, hogy ne csak úgy lebegjen a semmiben. Szeretek úgy rajzolni, hogy a kép kissé meg van törve vagy hiányzik belőle 1-1 darab így nem olyan kötött.

Fotóból rajz ^

Gorilla

Az itt látható Gorilla igen nagy kedvencem volt amikor készítettem, mert nagy kihívást jelentett. A gorilla alakját átvittem a papírra, de a háttérnek jobbnak gondoltam, ha zöldes lesz, így kontrasztot alkothat a majommal. A legfőbb, legfontosabb jellegzetességeket szerettem volna minél jobban kiemelni, – gondolok itt a tátongó szájra, a nagy hegyes fogakra, az erőt sugárzó fejre. Lényegében a valósághoz hasonló, mégis extrém színeket kerestem.

Fontosnak tartok egy ilyen jellegű rajznál, hogy a feketével nem szabad durván, határozottan meghúzni a majom szőrzetét. Egy halványabb kék színnel feljelölgettem a majom elhelyezkedését, majd erre jöttek a tovább tónusok. Mindig hegyes ceruzával, gyors, határozott mozdulatokkal, lendületesen rajzoltam; a természetes szőrzet látszatát szerettem volna kelteni. Ha bárki belevág egy hasonló rajzba, ne ijedjen meg használni erősebb színeket. A szőrszálakat lehet egymásra is vonni, hogy kicsit takarjanak, de fontos leszögezni: a kívánt kiemelések érdekében mindig megfelelő helyről húzzuk a vonalakat a jó irányba. Kiemelhetünk még részeket az alapszíntől eltérő, sötétebb ceruzával is pár vonal segítségével.

Folytatás

A tutorialban egy szerkesztett verzióját olvashattátok a beszámolómnak, akit esetleg érdekel a "nyers" verzió, az elolvashatja nálam facebookon a jegyzeteimnél.

Lampert
(2012-07-20)
11806 olvasás