A tutorialsorozat első része itt olvasható.

Első lépések a rajzolás alapjainak megtanulásához

Ha meg akarunk tanulni rajzolni, nem csaphatunk bele csak úgy a lecsóba, hogy egy Picassot kapjunk egyszerre, hanem érdemes utánaolvasni pár dolognak. Például, milyen ceruzával érdemes elkezdeni a rajz tanulást, vagy egy referencia képet mi alapján érdemes kiválasztani stb. Több lépésben próbálok segítséget adni a rajzoláshoz kedvet kapóknak és ezt több lépésen - cikken - keresztül fogom leírni. Sok sikert!

Ebben a részben azt szeretném megmutatni - vagy legalábbis az alapjait megismertetni - hogyan lehet másolni.

A másolás igen fontos, mikor nekikezdünk a ceruza művészetének. Sokan próbálkoznak azzal, hogy fejből rajzolnak egyszerre, de ennek következménye általában a hibás anatómia, elrontott perspektíva, részletesség nagyfokú hiánya és még sorolhatnám. Ezek pedig mind a kedv gyilkosai. A legtöbb alkotónak az az álma, hogy tudjon fejből rajzolni, hogy papírra vethesse képzeletét, érzéseit - de sajnos türelmesnek kell lennünk, ha nem akarunk több ideig amatőrködni.

Több módszer van:

• másolás fotóról
• térbeli tárgyak, drapéria rajzolása és skiccelése
• nevesebb alkotók műveinek másolása

Másolás fotóról ^

Ha valaki ezt a módszert választja, akkor a könnyebb, mégis hosszabb utat választotta. Fotóról mindig is egyszerűbb volt másolni, több okból kifolyólag: a fotó már eleve egy kétdimenziós változata a világnak és mivel a rajzolás is két dimenzióban történik, a másolást erőteljesen megkönnyítik. Ráadásul az egész mozdulatlan, nem változnak sosem a fényei, így bármikor elővehetjük, ha folytatni akarjuk.

Azonban nem fogjuk meg a rajzolás igazi lényét, s sok mindent nem láthatunk egy mozdulatlan képen: annak térbeliségét és az anatómiát. A perspektíva csak másolandó vonallá alakul, melynek iránya és mérete van, nem pedig térbeli elem. A fotóról való másolás szó szerint a másolásra tanít meg, s csak másodsorban magára a rajzolásra.

De ha netán ezt az utat választottuk (mint jelen cikk írója is), akkor van pár irányadó tipp, ami segítség lehet.

Először is, keressünk egy képet. A legjobb az, ha valami egyszerűbbet keresünk, mint például kockákat, vagy más primitíveket. Vagy akár egy portrét, ha elég erősnek érezzük magunkat lelkileg.

Képet sok helyen lehet találni, hála a világhálónak. Rengeteg oldal van, ahol fényképek milliói közül válogathatunk és mivel úgy is csak gyakorlás céljából fogunk rajzolni, nem pedig pénzhajhász elképzeléseink vannak, bárhonnan választhatunk.

Tipp: Az interneten fellelhető képek többségét védi valamiféle licensz. Hiszen ugyanúgy alkotások, melyek tartoznak egy alkotóhoz és annak ideáihoz. A legvérmesebb a "minden jog fenntartva" (all rights reserved), mely esetben semmit se csinálhatunk a képpel az alkotó engedélye nélkül. Vannak olyan licenszek, melyek engedik a kép felhasználását saját célokra, némelyik még azt is, hogy megváltoztathassuk a képet. A creativ commons licenszű képek esetén csak kell feltüntetni az eredeti alkotó nevét. Mi sem szeretnénk, ha későbbi jobb képeinket valaki engedély nélkül felhasználná.

Képeket szerezhetünk például a Flickr, Google, DeviantArt oldalakról.

Ha a kép megvan, akkor nyomtassuk ki! A monitorról való másolás nem a legjobb ötlet, mivel rendkívül kényelmetlen és az arányok elvesznek félúton a monitorról a papírra való nézés közben. Lehet rajzolni róla, de nem épp a legjobb ötlet.

A képeket mindig akkorába nyomtassuk ki, amekkorában rajzolni szándékozzuk. Vagy ha nagyobban szeretnénk, akkor pontosan a két papírmérettel kisebb változatban elegendő.

A felrajzoláshoz használjunk egy keményebb ceruzát. Ez haloványan fog, így ha átrajzoljuk később (vagy tónusozunk), akkor nem fog zavarni minket. A ceruzát soha ne nyomjuk a papírnak! Csak lazán, vésés nélkül vessük a vonalakat és ez vonatkozik a rajzolás minden egyes lépésében. Ha nekinyomjuk a ceruzát, megsértjük vele a papír szerkezetét, és se kiradírozni, se rárajzolni nem tudunk majd. Pár rajzom kukába került már ezen tipp hiányában.

Próbáljunk meg egy halovány skiccet! Ha elhibázunk valamit, akkor kéznél van a radír, amit óvatosan használva (hogy ne rontsunk a papíron) visszaszedhetjük a sajnálatos hibáinkat.

Az arányok levételére számos ötlet van. Némelyiket nem tartom túl sokra, de szeretnék támpontokat adni e téren is, nem akarok gátat szabni a próbálkozásnak.

• Létezik például egy kis átlátszó lapocska, mely feketén be van rácsozva. Ezeket a kis hálókat fel lehet vázolni rendkívül halványan a papírra, a rácsot pedig a referencia kép nézésekor használjuk. Így megfigyelhetjük, milyen irányba és milyen hosszan szaladnak a vonalak.

• Vonalzók használata: magam még sosem próbáltam, de olykor látok WIP (work in progress - félkész) képeket lefotózva, melyek felül vonalzóval vannak felcsípve, s a referencia kép is. Vagy akár mindkét oldalon. Így is egy hálót kapunk, mint az első tipp esetén, csak nem olyan pontos, így megmarad a gyakorlás is rajzolás közben és még pontosabb képet is kaphatunk.
• Ceruzáink és a kis ujjacskáink a legkészségesebb segítőtársak. Nem kell vonalzó, ha ceruzáinkkal is le tudjuk mérni az irányt. Az irányt megtartva emeljük a rajz fölé és ellenőrizzük, jól rajzoltuk-e meg. Az ujjainkat pedig a méretek ellenőrzésére tudjuk alkalmazni, körömtől körömig befogva a mérni kívánt területeket.
• A referencia kép és a rajz elforgatása. Ezt a módszert igazából nemrég ismertem meg, mikor utánanéztem a jobb agyféltekés rajzolásnak. Igazából a hagyományos módszerben is ugyanúgy alkalmazható, így ne féljünk mi is használni. Hasznos lehet a rajzolás bármelyik fázisában, mikor épp bizonytalanok leszünk. Ezen módszer lényege a következő: agyunkban az ismert dolgokról egy lebontott, átformált, megregulázott kép él. Mikor ránézünk egy arcra, agyunk felismeri azt, s agyunkban elraktározottak alapján összeáll a kép: a száj, az orr, a két szem. Nem látjuk teljes lényegében az arcot, hanem annak egy végtelenül leegyszerűsített, primitívebb formáját, s mindezt szemből. Ez a dolog nem azért él bennünk, hogy megnehezítse a rajzolást, hanem mert különben túl sok lenne a feldolgozandó információ, amit képtelenek lennénk felfogni. Talán egy földönkívüli mindent részletesebben lát: ha ránk néz, akkor egy röpke pillanat alatt is észleli a bőrredőket, a szemek térbeliségét, a száj irányát, az orr hosszát stb. Képzeljük el, hogy minden egyes pillantással agyrobbantó mennyiségű adat jut el agyunkig, holott csak a szobánkban néztük végig! Ezért van az, hogy mindenről van egy egyszerűbb, ismertebb kép, s mikor rajzolni kezdünk, ez elhomályosítja a látottakat. Az agyunkban tárolt képet fogjuk rajzolni, míg a referencia csak irányadó lesz. A kezdeti lépésekkor ez az egyik legnagyobb visszatartó erő, ez az, amit szinte mindenki elkövet az elején.

• Átvilágítás: ez nem valami elterjedt módszer, igazából még nem hallottam róla sehol. A felskiccelt rajzot fogjuk hozzá a referenciaképhez és világítsuk át őket. A referenciakép átüt a rajzon és feltűnnek a hibáink, az elrajzolt dolgok. Ennek ismeretében nekiláthatunk a javításnak.

Ezek igazból csak tippek, a rajzolást magát mindenkinek saját magától kell tanulni. Sokat kell skiccelni, gyakorolni, s nem feladni.

Rajzolás modellről ^

Ez a kezdés legelterjedtebb módja és szerintem a leghasznosabb is.

Hogy miért is jó? Egyszerűen, mert a modellt körbejárhatjuk, láthatjuk annak teljes térbeli formáját. Annak több oldaláról készíthetünk skicceket, így tanulmányaink sokkal bővebb skálán mozoghatnak.

Viszont tény, hogy a modell kikéredzkedhet a mosdóba, a gyümölcsöstálból meg valaki megeheti az almánkat. A változó fényviszonyokról nem is beszélve. Egyszóval kemény famentes papírba vágjuk a ceruzánkat, de éppen ezért is lesz sokkal hasznosabb és gyorsabban megtanulhatunk rajzolni. Le tudjuk majd bontani a 3D formákat, saját fantáziánkat 2D-re, s ez igen fontos.

Az általunk ismert formák mind primitívebb formákból épülnek fel. Vegyünk akár egy házat, egy sárkányszobrot, egy almát stb. s mindegyiket lebonthatjuk kockákra, gömbökre, háromszögekre. Ezért is fontos eleinte sok primitívet rajzolni, hogy később belőlük felépíthessük a látottakat. Formákat még azért is fontos sokat rajzolni, mert általuk gyakorolhatunk be sok mindent, magát a rajzolás gyakorlatát is.

Ha neki akarunk állni, akkor egyszerű a teendő: rakjunk le egy kockát (vagy valami egyszerűbb formát, ha épp a kocka nincs kéznél) és vázoljuk le. Elég eleinte tónusok, árnyékok nélkül, figyeljük meg a puszta formát, annak térbeli torzulását. Járjuk körbe, skicceljük le fentről, oldalról, éles szögből. Nem baj, ha elhibázzuk, legfeljebb újrarajzoljuk. Nem kell foglalkozni a tökéletességgel, hiszen még csak az ismerkedés zajlik.

Az arányok, irányok felismerése itt is történhet a már ismert rácsos módszerrel, illetve ceruzánkkal. A rajzeszközt tartsuk pontosan függőlegesen (se oldalra, se előre-hátra ne dőljön ki), teljesen kinyújtott karral, s úgy figyeljük meg az irányokat. Ilyenkor bontjuk le a térbeli formát 2D-re. A ceruza által felmérhetjük a viszonyokat, képesek vagyunk pontosabban meglátni, mi hogyan is fut a valóságban. Ha tökéletesebben akarunk viszonyítani, akkor használjunk halvány segédvonalakat. Ezeket függőlegesen/vízszintesen húzzuk be, ahová szükségét érezzük és máris megvan a viszonyítási alap. A segédvonalakat egyébként sok helyzetben, sokféleképpen tudunk használni, bármikor adjuk meg azokat a plusz vonalakat, ha szükségét érezzük.

Arcrajzolásnál is például nagyon hasznos. Az arcnak vannak olyan sajátosságai, amiket segédvonalakkal ki tudunk használni. Például az orr a két belső szemcsücsökig és oldalt, a szemek pontosan a fej (és nem az arc) közepén helyezkednek el, a szem és az áll közötti rész közepén az orr ér véget, az orr és az áll között középen pedig a száj helyezkedik el. Ezt legkönnyebben a segédvonalakkal tudjuk meghatározni, behúzzuk a középvonalat, s azon mozogva a többit. Ezt még lehetne cifrázni, de csak példaként írtam most le.

Ha meguntuk a skiccelést, s úgy érezzük, képesek vagyunk a következő szintre lépni, akkor állítsunk be egy egyszerű kompozíciót. Most jöhet például a gyümölcsös tál, de az almát még próbáljuk nem megenni. Világítsuk meg egy lámpával oldalról, hogy minél jobban kijöjjön a forma és legyenek árnyékaink. Üljünk le kényelmesen, s lenge mozdulatokkal, halványan vázoljuk fel a látottakat. Ne gondoljunk még a tónusozás bonyodalmaira, egyelőre csak a felvázolásra összpontosítsunk. Ha valami nem sikerül, radírozzunk, a ceruzát pedig nem nyomjuk erősen a lapnak.

A lemásolt gyümölcsöstálat ezután kezdjük árnyalni. Ekkor fogjuk észrevenni, hogy mennyi mindent elrajzoltunk eleinte, ugyanis a tónusok foltok, melyeket arányosabban, pontosabban tudunk megtartani, mint magát a formát. De sebaj, eleinte mindenki elrajzol ezt-azt, ha nagyon nem tetszik, akkor radír-radír...

Sokan szentségtelennek vélik a radírozást, én azonban úgy vélem, nem szabad ilyesmivel elvenni a kezdőtől a jókedvet. Radírozzon mindenki kedvére, ha pedig már átbillen a mérleg és többet radíroz, mind amennyit rajzol, dobjuk félre a lapot és vegyünk elő egy tisztát.

A valós formát most adjuk meg, eddig csak a felvázolás történt. Egy tárgyon sok környezeti hatás uralkodik, s ettől lesz térbeli. Vonatkozik rá a fény-árnyék játéka, a környezetből visszaverődő fények, a környezetről visszaverődő színek, az SSS (ez utóbbival ne foglalkozzunk még, csak említés szintjén íródott le). Ezek összessége szerepet játszik a tárgy formájának megmutatkozásában, se ne féljünk használni őket.

Az első szint természetesen az, hogy az árnyékos részeket, a tárgy által vetett árnyékot lerajzoljuk. A második a fény becsillanása lesz a tárgyon, amit vagy egyszerűen meghagyunk, vagy visszaszedjük radírral. A visszaverődő fények és színek a következő lépcsőfok, ezek már nem a térbeliséget, hanem realisztikusságot adják meg. Ha nem látjuk még őket, ne essünk kétségbe. Foglalkozzunk egyelőre a térbeliséggel és gyakoroljuk azt. Egy idő után meglátjuk majd a többit is: a tárgyak textúráját, a visszaverődéseket (Global Illumination, röviden GI) és a többit, ami a realisztikusságot adja majd.

Ha meguntuk a gyümölcsöstálat, akkor fogjunk egy fehér lepedőt, terítsük rá két székre és azzal is próbálkozzunk. A ruha igen különös természetű anyag, aminek külön tanulmányozás jár. A gyűrődések bonyolultsága, a leterített tárgyak formáinak felsejlése igen izgalmas tud lenni rajzoláskor, s tanulságos is.

Ezek után már jöhetnek a bonyolultabbnál bonyolultabb dolgok: házak, szobrok, a szomszéd, stb.

Másolás más alkotók rajzairól ^

A tanulás egy alternatív módszere. Igazából ennek lényege, magának a rajzstílusoknak megismerése, a technikai módszerek ellesése, melyek sokat segíthetnek. Meglátjuk, milyen megoldásokhoz nyúltak a profi rajzosok, amiket aztán mi is alkalmazhatunk, kipróbálhatunk.

Elsősorban tanulmányrajzokat érdemes ilyenkor másolni. Ilyenek például Da Vinci képei, neki rendkívül sok alkotását fellelhetjük interneten is.

Ilyen oldal például: Drawings of Leonardo

Olykor még az is elég, ha csupán tanulmányozzuk őket. Ha alaposan megfigyelünk egy képet, abból is sokat tudunk tanulni.

Hasznos az is, ha beszerezzük Szunyoghy vagy Barcsay anatómiai könyveit, s onnan is másolgatunk.

Utószó ^

Bármelyik módszerrel állunk is neki, fogadjuk el: nem fogunk öt perc alatt megtanulni rajzolni. Gyakran évek munkája, hogy elérjük a magabiztos, szilárd tapasztalatokon álló rajztudást. Dobjuk félre azokat a kételyeket, melyek azt súgják, hogy a tehetségtelenség miatt nem megy. Ebben nem szabad hinni. Aki ezt elhiszi, nem fog megtanulni rajzolni. Aki meg azt hiszi el, hogy tehetséges, azért nem fog... Sokan esnek abba a csapdába, hogy szüleiknek, barátaiknak mutatják kezdő rajzaikat, s azok dicséretének fényében elveszve nem látják meg a fejlődés lépcsőfokait.

Mutassuk meg képeinket bárkinek, de főként azokat a szavakat fogadjuk el, amik a hozzáértőbbek szájából hangzanak el!

Ha van ismerősünk, aki konyít valamelyest a rajzoláshoz, forduljunk hozzá és mutassuk meg neki rajzainkat. Egy tutorial tippeket ad, az ismerős pedig elmondja, mit hibáztunk el.

Vannak erre alkalmas oldalak is, ahová feltöltve alkotásainkat, kritikát kaphatunk - mint jelen oldal is. Forduljunk a közösséghez, vagy keressünk egy segítőkész alkotót az oldalról. Sok készséges ember van, aki szívesen segít a kezdeti lépések megtételekor, hisz a rajzolás elsajátítása nem egyszerű.

A következő részben a tónusozásról írok majd röviden.

Thubakabra
(2009-11-07)
32425 olvasás